2010. július 8., csütörtök

Még kettő

Ez olyan érdekes. Rohanunk, lótunk-futunk egész nap. Néha kicsit meg kell állnom, hogy felfogjam, hogy miért is van ez az egész. Ilyenkor mellbevág a felismerés, hogy két nap múlva mégis mi fog történni, és annyira jó a tudat...

Tomi öltönyéhez nem volt mellény, ezért varrattunk egyet. Amikor az anyagot vettük, akkor nem volt velünk az öltöny, így sikerült szépet venni, de olyat, ami egyáltalán nem passzol hozzá. Így holnap, esküvő előtti nap megyünk öltönyt venni. Izgi.

Ma is sokat intézkedtünk, de a legjobb a templomi próba volt. Úgy látszik, tényleg komoly a helyzet. :)

2010. július 7., szerda

2010. július 6., kedd

Négy

Tegnap feláldoztam az sbk-s rendelésem egy részét álmaim fátylára. De egyértelműen megérte, annyira szééééép! 2500-ért lehetett volna kölcsönözni, de ha már a ruha az enyém lesz, akkor a fátyol is kell. 4500 Ft volt. Ezen kívül intéztünk egy csomó mindent, vettünk sört a sátor berendezéséhez, lámpát három szobába, megrendeltük a zöldségeket-gyümölcsöket. Elvittük a gyűrűinket políroztatni is, de ahol készítettük, ott szabin vannak, máshová kellett vinni. Csütörtökön lesz kész, most nagyon hiányzik.
Ma a terítőkért voltunk, Tomi pedig polcokat szerelt a hűtőkamrába és a sütisszobába. Holnap italvásárlás. Ma is voltam ruhapróbán, holnap is megyek. Jó-jó, csak lennék kicsit vékonyabb... És voltam smink- és frizurapróbán is, nem is tudom, melyik volt siralmasabb. A sminkpróba nem volt előre tervezve, de milyen jó, hogy elmentem, mert így most értett félre a sminkes, nem szombaton. De szombaton az lesz, hogy nézni fogom készülés közben is a sminkemet, és ha nem tetszik valami, még időben szólok. A fodrász meg masnit akart csinálni a hajamból, ott imádkoztam a székben, hogy ne sikerüljön neki, különben meg kellene mondanom neki, hogy ez milyen idióta frizura... Nem is sikerült. Legszívesebben otthagynám, de unokatesó javasolta, így meg ciki lenne. (Tudom, az én esküvőm, nekem tetsszenek a dolgok, ne mással foglalkozzam.) Talán élesben jobban sikerül majd.

Csak a rohanás, pedig egymásra kellene figyelnünk, és belül készülni eddigi életünk legszebb napjára. De sajna nem lehet.

2010. július 4., vasárnap

Elkezdődött

... a végső roham :)
Nehéz volt utolsó héten munkába menni, de így utólag gyorsabban eltelt, mint gondoltam volna.
A szombat eredménye:
és hátul a konyhában 200-200 mélytányér, lapostányér, kistányér, kés, villa, kanál, sütisvilla, ilyenpohár, olyanpohár, amolyanpohár.
Ma reggel pedig kihirdettek minket a templomban :)

2010. július 2., péntek

Egyre közelebb

Utazások előtt mindig izgulok, ezért általában a fél éjszakát pakolászással töltöm. Persze lehetne gyorsabban is, de mindig találok valami más elfoglaltságot is. Így sikerül 3-4 órákat aludnom.

Azt hiszem, most is így vagyok. Néhány napja, talán egy hete is megvan már, hogy hajnalban megébredek, fél hat körül. És bár az utóbbi két napban időben, éjfél előtt ágyba kerültem, most megint itt van fél egy... Kezdek ideges lenni. Bár most közrejátszik egy csípés is, amit tegnap sikerült összeszednem. Doktornő azt mondta, ő látott már olyat, hogy egy rovarcsípés után egy centi mély lyuk maradt az ember combjában. És majd figyelni kell, nem kaptam-e Lyme-kór. Hogy ne legyen minden olyan egyszerű. Hétfőn fél háromra kell visszamenni a dokihoz, akkor okosabbak leszünk. Ma 6000 Ft-ot hagytam ott egy ránézésért és egy dunsztkötésért, hétfőn már csak 2000-et kell. (Úgy látszik, ő is sokallta a 6000-et, mert az ajtóra kontrollvizsgálatra 4000Ft-ot írt. Az olcsóbb kontrollal kompenzál.)
De mivel moziból hazaérve vettem észre a bumszlimat, inkább azt képzelem, hogy egy vámpír harapott meg, így máris viccesebb a dolog. Új kedvencem van, Jasper. :) És igen, pár hónap múlva 32 éves leszek. :)

2010. június 24., csütörtök

Alakul

Tegnap voltam ruhapróbán, már anyu is elhiszi, hogy kész lesz :) Ma megkaptam a fátylat a próbafrizurához, most ebben ücsörgök :)
Vettünk inget is Tominak, már "csak" mellény és nyakkendő kell neki, és szerintem egy világos cipő, szerinte meg nem.
A virágkötővel nem tudtunk találkozni, remélem, nem lesz még késő jövő héten megrendelni a virágokat.
Más most nem jut eszembe. Kérem, kapcsojja ki.

2010. június 14., hétfő

Már csak három hétvége, a negyediken meg már buli :)
Szerdán voltam ruhapróbán. A ruha felső része volt kb. harmadig készen, az szoknya három részben volt, ezt tűzögette fel a varrónő a felsőre. De úgy összerántotta a felsőt, hogy alig kaptam benne levegőt... Úgyhogy megkérem, hogy vegye lazábbra, és kérek egy opcionális vállpántot, amit majd a buli táncos részén fel tudok tenni a ruhára, hogy ne essen le az ugrabugrálásban. Menyecskeruha még sehol, csak tervek... A virágkötővel jövő héten, a fodrásszal holnapután találkozom - eddig úgy voltam vele, hogy kiengedve lesz a hajam, és bebodorítva egy kicsit, aztán a hétvége időjárása észheztérített: kontyot fogok készíttetni. A fátylat a konty alá fogom tűzetni, így nem nagyon látszik majd a képeken, de nem takarja a kontyot.
Amin filózom, az a kalap. Úgy volt, hogy hímzett tüllből lesz a fátylam, aztán a varrónő inkább a ruhába tette bele a tüllt. Én viszont extra fejrevalóról álmodtam, így meg annyira nem lesz az... Úgyhogy kitaláltam, hogy kalapot szeretnék. Csak épp sehol sincs :( Azt mondják, hogy érdeklődjek Pesten. Köszi. Megnézem még egy kalaposnál. Fényképezkedhetnék kalapban és fátyolban, a kalap lenne rajtam a polgárin, a fátyol pedig a templomin. De ezt még meggondolom, akarok-e macerát. Nem lesz sok idő "átöltözni".
A tánctanfolyamnak tegnap lett vége, utoljára táncoltuk "felügyelettel" a nyitótáncot. Most már csak magunk gyakorolhatunk, de hely nincs nagyon, csak a lagzi helyszínén, viszont a falu közepére meg mégse kellene menni cd-lejátszóval... Talán tancinéni nem fog minket a záróbulin kihívni mindenki elé, hogy táncoljuk el :) De ha igen, az sem baj, szokjuk a közönséget :) A tanárnő mesélte, hogy volt olyan pár, akik még a vacsora előtt bemutatták a produkciót, mert annyira izgultak, hogy enni nem tudtak volna :)
Jegyesoktatás is OK. A héten megyek a templomba az elbocsátó szép üzenetemért :)

2010. június 10., csütörtök

Hogy ne menjen minden simán

...telefonáltak rokonok, hogy a családfőnek elveszik a jogsiját két hónapra, így nem tudnak jönni az esküvőre. Most honnan akasztok le két 12-14 éves fiút vőfélynek? Mert a koszorúslánykák nagyon készülnek, egyik anyukája megkérdezte kétszer is, hogy akkor ez most biztos? Akkor elkezdhetnek ruhát keresni? Erre tessék.

2010. június 8., kedd

32

Hogy valami blog kinézete is legyen a dolognak:
Szombaton voltunk az anyakönyvvezetőnél aláírni a papírokat. Szééép hosszú nevet kell majd aláírnom az anyakönyvbe, úgy tervezem, hogy utoljára az elkövetkező hetven évben. Valamint kiderült, hogy a szüleimet nem is úgy hívják, ahogy eddig hittem, vagyis nincs második keresztnevük. Pedig nagyjából biztos voltam benne, hogy ők Margit is és László is, de a népességnyilvántartóban ezek a nevek nincsenek.
Ma megvettük az öltönyt Tominak. Én szerettem volna fehéret, mert ha a menyasszonynak lehet olyan ruhája, amit csak egyszer vesz el, akkor igazán lehetne a vőlegénynek is; de ő ebbe nem ment bele. Hát ha nem fehér, akkor barna, ebben megegyeztünk hamar, vagyis inkább nem ellenkezett :) Két hete voltunk itt, akkor épp két hét leállásra készültek és alig volt valamijük, de mondták, hogy menjünk vissza ma. Vissza is mentünk, és ahogy odaértünk az öltönyökhöz, megláttam egy csodaszép világosbarna öltönyt. Megmutatta a hölgy a tesóit, egy zöldes árnyalatút, egy sötétbarnát és egy feketét, de a világosbarna volt a nyerő. Próba, mintha ráöntötték volna. Anyu kicsit idegenkedett a világosbarnától, és megkérdezte háromszor is Tomit, hogy anyukájának nem akarja-e előbb megmutatni :) Végül akkor is ez lett. Micsoda szerencse, hogy nem választotam eddig nászpárt a tortára! Mert biztosan sötétöltönyös lenne. Ing nem volt megfelelő méretben, mellényt pedig elég csúnyácskát tudtak volna varrni. Úgyhogy inget hétvégén nézünk, mellényt (és nyakkendőt) pedig megpróbálok varratni a varrónőmmel - holnap végre megyek próbálni! Akksik töltőn, csak itthon ne hagyjuk a fényképezőgépet. Megvettük még éjfél utánra a fekete nadrágot és a bordó inget is. (Vettem magamnak is egy ruhát a tánctanfolyam záróbulijára és a minket követő esküvőre.)
Ma hazaért a papunk a kórházból, úgyhogy hétvégén talán már jegyesoktatás is lesz. Ideje lenne megrendelni a virágokat... Második adag krepp-papír és lufi OK.
Már csak egy táncóra, már csak egy lehetőség úgy gyakorolni a nyitótáncot, hogy ott van mellettünk a tanárnő, aki kijavít. El kellene vinni a fényképezőgépet és felvenni magunkat, hogy lássuk, hogy mi jó és mi nem.
Hétvégén parkettáztunk is, naggggyon jók voltunk.

Ja, és rendeltem papírokat az esküvői albumhoz.

2010. május 25., kedd

Várakozás

Emlékszem, júliusban mennyire örültem, mikor találtam egy képeslapos kihívásos oldalt, ahol karácsonyi lapokat kellett készíteni, mert esélyt láttam arra, hogy lesz valaha karácsony és eljegyzés. :) Aztán nagy nehezen eljött december 27, és azóta is eltelt már öt hónap. Nem egészen hét hét van hátra, és valahogyan még mindig nem izgulok. A hétvégén cipőt vettünk, öltönyt néztünk, rokonoknál voltunk, és még mindig olyan távolinak tűnik az egész. Semennyire sem érzem közelebbinek, mint mondjuk két hónapja. Ha legalább már felpróbálhattam volna a ruhámat, de még nem. Remélem, azért szabni már nekiállt a varrónő. Ha legalább már lehettünk volna jegyesoktatáson, de még nem, kórházban van az atya. Késésben nem vagyunk, mert azt mondta, mikor még egészséges volt, hogy ráérünk júniusban menni hozzá. De akkor is, kellene már valami nem is tudom mi.
Az utolsó két hétben meg nem fogok tudni enni, annyira görcsben lesz majd a gyomrom.

2010. május 22., szombat

Két hete elkezdtük osztani a meghívókat. Közben elfogyott a 33 db boríték, amit megfelelő színben találtunk, erre a hétre ígértek még a papírboltban 60-at, de nem érkezett meg... Már múlt héten is egyet sötétebb sárga borítékban vittünk, mint terveztem, és ezen a hétvégén is négyet. Ejh. Pedig olyan szépen kitaláltam az egészet, és akkor először domborítósablon nincs, most meg boríték. A videót is el kellene készíteni a meghívóról.

A ruhám még sehol sincs, és már csak 7 hét van hátra. De bízom a varrónőben :) A biztonság kedvéért a tánctanfolyam záróbulijára és a miénket követő esküvőre inkább veszem a ruhát, ezzel ne raboljam az idejét. Voltunk ma öltönyt nézni, de egyelőre nem találtunk, majd két hét múlva, miután visszatér az üzlet a szabadságról. Viszont kitaláltuk, hogy milyen legyen az öltözet, ez is haladás. És cipője már van a vőlegénynek is, tud majd miben táncolni :) A tánctanfolyammal is jól haladunk.

Mi is kéne még?
A sátorhoz a ponyva is megvan, krepp-papír még kell a díszekhez, és lufink nincs még. Szalvéta OK, 30x30-as krém és 20x20-as bordó, remélem, szépen fogják összehajtogatni a pincérek. A virágtartókat megkapjuk, a virágossal még nem beszéltem, azt mondta, ráérünk. Székek, asztalok, asztalterítők rendben. Étkészlet OK, poharak kellenek még, de ezzel sem lesz gond. Villanykörtét kell még venni, és meg kell kérdezni, hogy tavaly hány hűtő volt. A tavalyi utolsó pár ügyesen tönkrevágta a hűtőhelyiséget, megjavíttatni természetesen nem akarják. Meg kell kérdezni, hogy mennyiért lehet megjavíttatni, és vagy osztozik rajta az idei három pár, vagy mélyhűtőt viszünk.

Már csak 49 nap. Ilyenkor már a polgárin leszünk.

2010. május 10., hétfő

Kezdődik

Mostanában nem történik igazán semmi újdonság. Kiosztottunk néhány meghívót a hétvégén, elég sokáig tartott, le is késtük a tánctanfolyam esküvői táncos részét. Nem ezen fog múlni, enélkül is nagyon ügyesek leszünk. :)
Közben várom, hogy írjon a varrónő, azt ígérte, hogy május elején próbálunk. De lehet, hogy nekem kellene írnom neki, hogy a menyasszonyi és a menyecskeruhán kívül kellene még a tánctanfolyam záróünnepélyére, június 20-ára is egy csini ruha...

2010. május 3., hétfő

2010. április 27., kedd

2x70 tekerés a Cuttlebug-on a mi meghívónknak, és 40 Ildiének. 30 vágás a 250g-os papíron a vágógéppel, 2x30 bígelés ugyanezen a vastag papíron úgy, hogy lefelé is kell nyomni a gépet, nem csak húzni. 70 pecsétnyomás. Napközben azt hittem, azért fáj a kezem, mert megfázott a ventillátortól, de mikor vágtam volna a következő 40 csíkot a vágógéppel a vastag papírból, rájöttem, hogy ettől van izomlázam...

a jobb felső sarokban az első képeslapom Anyu szülinapjára, Öcsi integet benne sokezer km-ről

alakul

csapat

És megvan az első vendég, aki nem jön :( Egy húszéves, igaz, elég komoly probléma miatt. No, nem velünk van gondja, hanem egy másik vendéggel. Vagyis a másik vendégnek vele.
A második vendég, aki úgy tűnik, nem jön, szeptemberben nősül, és lehet, hogy nem fér bele mellé egy többezer km-es utazás :( Elkezdtünk fogyni. :(

2010. április 24., szombat

Irány a Huszár út

Úgy kezdődött, hogy volt szép bordó kartonom és Fiskars texture plate-em, a meghívó első mintáját ezzel készítettem. Elég nehezen vitte a Cuttlebug, és ki is simult egy idő után a domborítás. Mi legyen? Vékonyabb karton kell, le is mondtam erről a szép bordóról. Aztán közben arra is rájöttem, hogy megrendelem a Cuttlebug-hoz a saját kacskaringós domborító sablonját, ez két oldalról nyomja a papírt, nem fog kisimulni. Teltek-múltak a hetek, közben kerestem vékonyabb bordó kartont, de csak sötétpirosat találtam. A domborító sablon pedig csak nem akart megérkezni - így két és fél hónap után úgy gondoljuk, eltűnt a közösen rendelt 200 dolláros csomagunk... (Az én részem csak 5 dollár, de akkor is.) Közben kaptam papírmintákat, vannak szép bordók is, de csak vastagok. Egy kedves scrap-társ, Linsey kölcsönadta a domborító sablonját, nem is tudom, mi lett volna velem, ha ő nincs. Gyorsan el is mentem a Müllerbe még három ív sötétpiros kartonért. Most este szépen elkezdtem felvagdosni, hogy már csak domborítani kelljen. Aztán nézem a bordó kartont, és azt látom, hogy nem biztos, hogy vastagabb a sötétpirosnál, csak az első sablonnal nem szerették egymást. Kipróbáltam, ez a kölcsönsablon nagyon szépen domborítja. No, most mit csináljak??? Itt van összesen négy db 50x70 centis sötétpiros kartonom, 800Ft-ért, felvagdosva 60x6,6mm-es és 20x6,6mm-es csíkokra, de bordóval szebb lenne, azt viszont még venni kellene. Mi legyen? Micsinájjak a sötétpirossal? Majd a doktornénik-bácsik megmondják a Huszár úton. Sőt lehet, hogy a minták között van vékonyabb is. Miért nem gondoltam erre még délelőtt? Ejh.

2010. április 9., péntek

Jaj, de jó a habos sütemény

De leginkább az jó, hogy voltunk a cukrászdában. Vittem fotót a torta díszítéséről, csak épp azt felejtettem el mondani, hogy a kacskaringók a tortán bordók legyenek... No mindegy, van még három hónap, járunk még arrafelé. Négyemeletes torta, 16.000 Ft, és 2.500, hogy tüll dísz lesz alatta. A tortaállványt fel kell majd díszíteni, az nem valami szép. Kértünk 75 dobozt, dobozonként 40 dkg aprósütivel, bár a néni azt mondta, hogy ez szerinte kevés lesz. Teszünk még bele tortát is, elég kell legyen. Ugye? Az aprósüti kilója 1200 Ft. Az árakat nem kérdeztem meg újból, nehogy többet mondjon a néni, mint múltkor - hátha megkérdezte a másik helyet, ahol érdeklődtünk, és emelt az árakon, tudva, hogy a másik hely kétszer olyan drága.
Ezt is kipipálhatjuk :)

2010. április 7., szerda

Alakul

Haladunk, haladunk. Tegnap lefoglalóztuk a székeket, 220 db bordót. Megkérdeztük a pohárbérlést is, 50 Ft-ot mondott a tulaj, az sok. Az üvegdiszkontban a bolti ár 10%-áért kölcsönzik, 20 Ft-ért. Úgyhogy oda is el kell menni a napokban, miután nagynénim megnézte, hogy hány söröspoharat tud adni.

Ma elhoztuk a virágnagykerből a krepp-papírokat.
Tomi húgának az esküvőjére tavaly ott vettek fehéret és bordót, de nem olyan hagyományosat, mint amit az írószerboltban lehet kapni, hanem olyat, amilyenbe a virágokat csomagolják. Megrendeltük kb. két hónapja a 10 tekercs krémszínűt és a 10 tekercs bordót. Aztán két hete megnéztük azt a virágnagykert, ami nemrég nyílt a városban, másodikként. Itt is láttunk ugyanolyan krepp-papírt, 250 Ft-ért egy tekercset - ez kicsit szíven ütött, úgy emlékeztem, hogy tavaly az első nagykerben 300 Ft volt... Meg az is lehet, hogy rosszul emlékszem. De már nem volt mit tenni, el kellett hozni az első helyről, mert hogy néz az ki, hogy megrendeljük, el meg nem hozzuk; ha legközelebb kérnénk valamit, nem segítenének; meg ismerősök, bár nem túl közeliek, de akkor is. Ma mondja Tomi, hogy elhozta a papírokat. Kérdeztem tőle, hogy mennyibe került. Nem mondja meg, jött a válasz. Naaa, de igen. 310 Ft volt. A 250 helyett. A virág a második helyről lesz megrendelve.

Lesz sörasztal és -pad is, sátor is, az udvarra a vendégfogadáshoz, apu munkahelyéről.

Egyre közeledik az idő. 94 nap. Annyi, mint január 3-tól mostanáig (ezzel a méricskéléssel kergetek ki mindenkit a világból:) ). Ruha még sehol, menyecskeruháról még elképzelésem sincs. A sütit-tortát holnap rendeljük meg. Azért haladunk, haladunk.

2010. április 1., csütörtök

2010. március 31., szerda

Volt egy tánc

És lesz még jópár :)
KisCsillag, köszönöm az érdeklődést :) Írtam volna már, csak jön a húsvét, és készültem. Persze, ha nem követem az eseményeket, akkor milyen blog lesz ez?
Nagyon vártam már a vasárnapot, hogy négy és fél év kihagyás után újra táncos legyen a vasárnap délután. Tomi annyira nem várta, és nem lelkesedett velem, mikor örültem, hogy megyünk... A végére viszont megtetszett neki, legalábbis azt mondja, úgyhogy folytatjuk :) Leginkább az tetszett neki, hogy nem szabad itthon gyakorolni :)
Négy házasulandó pár van a csoportban, egy idősebb pár, és két lány, akinek egy másik csoportból érkezett segítség. Lehet, hogy majd tanít nekünk a tanárnő egy koreográfiát a Nászindulóra, amivel elkápráztathatjuk a násznépet. Bár én egy másik számra szerettem volna táncolni, Máté Pétertől, a címe csak egy szó, sőt. Tomi még nem találta ki, hogy ez melyik szám lehet :)
A foxtrott-tal kezdtünk, öt éve az volt a kedvencem. Annyira, hogy az első tánc nélküli vasárnap délután, amikor lefeküdtem aludni egy kicsit, azt álmodtam, hogy megyek a tanfolyamra, és a Hello, Dolly-ra táncolunk. :) Aztán angolkeringtünk egy kicsit. Hamar eltelt a másfél óra, és lassan fog eltelni a két hét a következő óráig... Június 20-án lesz vége, ez nekünk pont jó.

2010. március 27., szombat

Bevásárlás

Megvettük volna ma a krepp-papírt a sátor díszítéséhez, de 10-kor bezárt a virágnagyker :( Úgyhogy csak a Metro-ban voltunk, műanyagpohárért, kávékeverőért, mosogatószerért, kéztörlőért, wc-papírért, és van krémszínű 33x33-as szalvétánk is. (20x20-as bordó kell még.) Vettünk még Bombit:), felvágottat, kenyeret, ezt-azt, telepakoltuk a kosarat. Kérdeztem Tomit, hogy vajon mennyit fogunk fizetni, húszezret? Szerinte többet. Ja, lehet, hogy 25E. A vége nem egészen 13ezer lett :)

Holnap pedig tánc!

Előkészületek a vőlegény szemével 1.

Megkaptam a Marcsi meghívóját és úgy illik, hogy én is néhány mondatot írjak az esküvői előkészületekről. A sátorral kezdeném. A tavalyi képek közül egyet közzéteszek. Így talán könnyebb elképzelni, hogy milyen is a péterfai sátor...

Esküvőnk helyszíne Szentpéterfa, egy 1100 fős horvát kisebbségű település közvetlenül az osztrák határ mellett. Vas megyében a péterfai esküvők mindig kuriózumnak számítottak. Több olyan ismerősöm is van, akik egy-két alkalommal már részt vettek horvát esküvőn és még a mai napig is emlegetik. A videósunknak is volt már előjegyzése július 10-re, de mivel többen dolgoznak együtt, ezért nem is volt kérdés a számára, hogy ő lesz az, aki Szentpéterfára jön.

A táncról is néhány szót ejtenék. Sajnos, én is azok közé a férfiak közé tartozom, akik hadilábon állnak a tánccal. A régi iskolai bulikon egy-két ital után azt hittem, hogy tudok táncolni, de így felnőtt fejjel belátom már, hogy akkor sem tudtam. Szóval, nem áltatom magam, de mivel nem szeretném Marcsi szép, új cipőjét tönkre tenni, ezért igyekszem megtanulni néhány olyan lépést, amivel elkerülhetem a lábbelijét. :-) Majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Marcsi kiegészítése: Ezt a képet kerestem legalább fél órán keresztül, de nem találtam. Miért nincs rajta az én dvd-men? No mindegy, itt a másik felem, ő megtalálta :)

Virág

Még mindig jut eszembe ez-az. Először sötétbordó kálából szerettem volna a csokromat, de a meghívóra nem találtam szép műkálát. Így maradt a rózsa. Most épp az ilyen macifüves csokrok tetszenek:
Nem tudom, lehetne-e a macifű alsórészhez csepp alakú csokrot... Valószínűleg nem mutat jól, mert még nem láttam olyat. Majd kiderül.

Italok

Jägereket, Bailey's-t már hozattam egy kollégámmal Németországból, mert jóval olcsóbb, mint nálunk. Mézes pálinka is lesz, apu néha elkezd nekem előadást tartani arról, hogy hogyan főzik a pálinkát. Még ha szeretném, talán érdekelne, de nem szeretem... Sörcsapot a kocsmából kapunk majd, és csak annyi hordót kell megvenni, amennyit használunk.

Frizura

Leengedve szeretném, kicsit hullámosítva. A fodrászok csavarója-sütővasa kicsire göndörít, ezért azt találtam ki, hogy pénteken hajmosás, szombaton anyu itthon berakja főzhető csavarókra (ez nagyobb, mint a fodrászé), átmegyek a szomszédba a kozmetikushoz, utána elmegyek a fodrászhoz és már csak fésülnie kell belőle valami szépet.

Zene, tánc

A faluban úgy szokás, hogy a polgári esküvőt pénteken tartják, a templomi és a lagzi van szombaton. Ráadásul a polgári esküvőn csak a legszűkebb család tud részt venni, mert olyan pici a terem. Borcsáéknál szólt a zene, de csak "bementek" a szobába. Én viszont már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy melyik zenére fogok "bevonulni". Tomi nem ellenkezett :) Gondolkodtam, hogy a szertartás alatt milyen számok szóljanak, aztán úgy döntöttem, hogy nem fogok még ebből is problémát csinálni magamnak. Úgyhogy végig egy szám fog szólni. Az instrumentális verzió 7 perc, megkértem Öcsit, hogy valami barátjával csináltasson ebből egy 20-25 perces verziót.
Ezeket nem árulom el, hátha jár erre valaki a násznépből, legalább ez legyen meglepetés :) Bár nem valószínű, hogy járna is erre valaki... :)

Tánc. Már egy éve is kértem Tomit, hogy menjünk el táncolni tanulni, de nem mentünk. Mert majd tanulunk Borcsáékkal, "magántanárnál". Nem lett belőle semmi. Ősszel sem mentünk, mert akkor Tomi elutazott rokonokat látogatni 3 hétre. Akkor január. De nem, mert a 34000 Ft-ot tudnánk másra is költeni, majd az esküvő után megyünk, ősszel. Aztán a héten olvastam Kiscsetresz naplóját, hogy járnak táncolni, és megnéztem Szatucsek Klára honlapját, hogy mikor indul legközelebb tanfolyam. Hát a hétvégén. Hm. Aztán beugrott, hogy márciusban vége lesz a gazdasági évünknek, valami kevéske 13. havi fizu is van kilátásban. Kérdeztem Tomit, nem költjük-e el így előre. Csönd, és mélyebb csönd. Aztán egy óra múlva hívott, hogy egyszer úgyis túl kell esnie rajta, legyen. De így még több értelmes is van, mint esküvő után. Így majd tudunk villogni, milyen jól táncolunk :) Úgyhogy vasárnap nekikezdünk.

Azt hiszem, utolértem magam, ezentúl valós idejű lesz a beszámolónk a készülődésről. Küldök Tominak is meghívót a bloghoz, mégiscsak az ő esküvője is lesz, hátha neki is van hozzáfűznivalója :)

2010. március 26., péntek

Fotós, videós

A fényképészt Tomi jól ismeri már régebbről, nem nagyon volt kérdés, hogy ő fotóz majd minket. A helyszíneket még nem tudjuk.

A videóst az esküvő kiállításon találtuk. Elég rámenős volt, jóformán elénk állt, ahogy jöttünk-mentünk. De megérte, nagyon jó videót mutatott, jobbat, mint a fényképész mellett dolgozó videósok. Következő héten meg is egyeztünk. Azóta ő készíti az egyházmegye havi műsorát, ezért a jó és biztos melóért cserébe igazán jöhetnének két kamerával az eddigi egy helyett :)

Süti

Voltunk Bozsokon a cukrászdában esküvő kiállításon. Csodaszép tortákat láttunk :) Meg is találtam a kedvencemet, de képet sajnos nem tudok róla mutatni. Itt 2400 Ft/kg-ra mondták az aprósütit. Voltunk utána Sében, ahol a néni a 70 db kb.40 dekás dobozra mondott 80000 Ft-ot, az ár hasonló. Aztán a Felsőőri utcában az aprósütit 1200 Ft/kg-ért sütik, és nagyon finomakat tudnak ők is, évek óta itt rendelünk. Olcsóbb még akkor is, ha a dobozt meg kell vennünk 70 Ft/db-ért. Úgyhogy eldőlt. Hármas tortatartójuk olyan, aminek a közepén átmegy a rúd, ez az én tortámhoz nem jó. A négyes tortatartójuk eltolt, nekem ez kell. A háromemeletes torta 10000 náluk, a négy 16000, mert az alsó torta dupla méret.
A torták krémszínűek lesznek, egy részén bordó kacskaringókkal, olyasmivel, mint ami a meghívón lesz. Remélem, sikerül olyanra, mint elképzelem. Jövő héten le kellene foglalni őket is, mert júliusban szoktak szabira menni, de ha időben szóluk, akkor még tudják intézni úgy, hogy csak utánunk menjenek szabira.

A doboz fedeles lesz, nem füles, és van rajta kis ablak, nagyon helyes :) Lesz benne 40 deka süti, és akkor még marad hely két szelet tortának. Vennünk csak azt a sütit kell, amit a vendégek kapnak távozáskor, mert Péterfán az a szokás, hogy mindenki visz sütit vagy tortát, az elég az asztalokra.
A süti mellé még kapnak egy képet is rólunk a vendégek, úgy tervezem, hogy az első képeinkből kiválasztunk majd egyet, amiből délutánra már tud is nyomtatni a fotós párat. Jópárat. Készítek hozzá kis tokot, a meghívó stílusában, abba fogjuk majd beletenni.

Meghívó

A következő sarkalatos pont a meghívó volt nálam. Természetesen saját készítésű legyen!
Először is milyen színű? Tetszett nagyon a zöld-fehér színösszeállítás, de mivel a sátor belseje a fiúk hatékony közreműködésével zöld, és ha a meghívó zöld-fehér, akkor a díszítésnek is zöld-fehérnek kellene lennie, ami viszont az amúgy is zöld sátorban elveszne, ezért elvetettem az ötletet. Akkor bordó-fehér? Nem, mert Borcsáé is az volt tavaly. Akkor bordó-krém. Készítettem néhány tervet, harmadikra eljutottam odáig, hogy igazán tetszik.

A harmadik helyezett:
A második helyezett:
És a győztes:
Jobb oldalon lent lesz a "Meghívó" szó:
Jobb oldalon hődomborított minták, bal oldalon lesz egy vers.
Középen lesz a meghívó szövege. Jobb oldalon nem ez a pecsét lesz, talán már sok lenne az indákból, hanem az előző meghívókról a galamb, vagy karikagyűrű-pár, vagy két galamb hozza majd a gyűrűket.
A hátoldalon lesznek telefonszámok, e-mail-cím, és ma olvastam a weddings.hu-n egy nagyon jó ötletet, hogy az esküvőre a belépődíj egy kaparós sorsjegy - lehet, hogy el kellene lopni, és akkor egy versike is jönne ide a belépőjegyről. Már csak az a kérdés, hogy nem fogja-e azt hinni a násznép, hogy ha hozza a sorsjegyet, akkor ajándék már nem is kell...
És láttam még egy nagyon jó ötletet. A meghívó mellé mindenki kap egy papírt, amire rányomtatjuk, hogy "A ....................... család kedvenc receptje", és ezt vissza kell hozniuk egy recepttel, amit majd össze lehet kötni könyvnek.
A krémszínű papírokat már megvettem papírnagykerben, a héten jó lenne kinyomtattatni, és megvettem a rózsákat, a 40 m szalagot is. Annyit változott a terv, hogy a bordó papíron másfajta domborítás lesz, mert ez a papír nagyon vastag, és nem bírja a gépem. Közben vettem vékonyabb bordó papírt. :) A domborítósablonom pedig nagyon nem akar ideérni innen, pedig február 9-én feladták már. Remélem, a héten megjön.
Hiába a 200 vendég, meghívó csak 60 kell majd, a falubeliek nem kapnak, hozzájuk a vendéghívogató megy majd meghívni őket.

A Ruha és a kiegészítők

Munkatársam felesége varratta az esküvői ruháját, nagyon tetszett. Azóta nekem is készített néhány dolgot a varrónője, egyértelmű volt, hogy én is vele varratom a ruhát. Eljegyzés után vettem egy újságot (meg már jóval előtte is egyet :) ), nézegettem, de nem volt olyan, ami tetszett is és esetleg jól állna nekem is. Nem szerettem volna abroncsosat, az néha nagyon nemjó tud lenni. Január 9-én volt esküvő kiállítás, elmentünk körbenézni. Volt divatbemutató is, ahol igazán tetsző ruhát nem láttam, csak azt, hogy nehéz menni olyan ruhában, amiben nincs abroncs. Kaptam mindenféle szórólapot, és az egyiken megláttam A Ruhát, Maggie Sottero Mylie nevű alkotását.
Hasonló ez is, de a fájl nevében nem láttam a ruha nevét:Bátran felteszem a képeket, mert megkérdeztem Tomit, tetszik-e neki, a helyeslése nélkül nem választottam volna. Meg úgysem pont ilyen lesz. Mert az enyém lesz :)
Mutattam a varrónőnek, hogy ilyesmit szeretnék, azt mondta, hogy ez nagyon jól fog állni, mert a vékony derekamat hangsúlyozza és nem a széles csípőmet. Uszályt nem szeretnék, mert abban nem lehet táncolni, a feltűzős módszer meg nem tetszik. Lesz még hozzá egy boleró. Az anyagot megvettük kb. egy hónapja. A fátyolnak és a bolerónak csodaszép hímzett tüllt vettünk, de csak két és fél méter volt, így a szoknya és a felső rész mintás betétjére már nem futja belőle :( Majd talán tudok veretni ilyesmi csipkét. Ha végre le tudom szedni a telefonomról a képet.
A ruhát különben láttam a Mary's-ben, szegény nagyon gyűrött volt, annyira sajnáltam...
Nem tudom, jó volt-e így próba nélkül ruhát választani, de bízom a varrónőben :) Olvastam valahol, hogy egy menyasszony 100 ruhát is felpróbált - no, nekem ez tuti nem menne. Szerintem ötnél feladnám.
A menyecskeruha bordó-fehér lesz, hogy ne kelljen még egy cipőt vennem. Körbenéztem olcsóbb cipők között is, de nem volt nekem való, így ezt választottam: innen. Nagyon szép, és tudom majd később is hordani. Az egyetlen dilemma vele kapcsolatban, hogy ne cseréltessem-e le a sarkát fehérre. Mert mégiscsak az a szép. De úgysem nagyon látszik. De mégiscsak az a szép. De mi van, ha nem tudja olyan stabilan felrakni a cipész az új sarkat? Na nem mintha kételkednék a kedvenc cipészem szaktudásában, de akkor is bújkál bennem a félsz. Asszem, megkérdem tőle, mit gondol. És mennyiért gondolja, amit gondol.
Voltam a Mary's-ben cipőt is nézni, kolléganő ott vette a sajátját. (És ott rontották el a ruháját.) Először januárban, akkor azt mondta a hölgy, hogy az újak még nem érkeztek meg, majd márciusban. Mentem március19-én, sehol semmi. Kérdezem, mikor? A válasza: "Erre most mit mondjak?" Hát mit mondana, a választ a kérdésemre. De ezt magamban tartottam. Áprilist ígért. No, itt lettem biztos a rábapatyi útban.
Ékszerek... Szeretném magam készíteni. Valaha rengeteg gyöngyöt fűztem, pont az esküvőit vegyem? De milyen legyen? Azt mondják, hogy gyöngyöt nem viselhet a menyasszony, mert sírós lesz. Elmondtam ezt az aggályomat az egyik bizsusnál az eladónak, azt mondta, hogy ez érdekes dolog, mert hallotta ő ezt is, és hallott olyat is, aki kizárólag gyöngy ékszerben akart férjhez menni. Ha így, akkor eldöntöttem, hogy sima gyöngysor lesz a nyakamban, a csipke fátyol és boleró többet amúgy sem viselne el. Egy sor? Két sor? Három sor? Ez még kérdés. A fülbevaló pedig simán csak egy-egy gyöngy lesz.
És kellene még egy tatyó a ruhához. Ezt még nem is mondtam a varrónőnek, de majd a maradékokból összehoz egyet.
Vettem a ruha alá egy fűzőt, hogy a hurkácskák még csak véletlenül se látsszanak :) Mekkora szerencsém volt ezzel! Nem vékony, szinte semmi anyagból szerettem volna, hanem olyanból, ami tényleg "összetart" :) Néztem az egyik üzletben, szinte semmi anyagból 15000. Ajánlották, hogy menjek el a nagyobb üzletükbe, ott nagyobb a választék is. Mentem. Voltak a szokásos szinte semmi anyagból, volt egy kicsit vastagabból, és volt a szívem vágya. Szívem vágya ráadásul akcióban, 8000-ért, mert kifutó termék. Jaj, csak legyen a méretemben! A legtöbb 75-ös méretű volt, vagy H kosaras - mind nagyon messze tőlem. Csak egyetlenegy volt 85B-s, ez rám várt! Meg is vettem rögtön. Vettem volna feketét is, de az sajna nem volt.

Az alapok

Tomi húgának, Borcsának az esküvője egy éve volt. Rengeteg a meló egy sátras lagzival, pl. 7 órán keresztül vasaltam az asztalterítőket :) De jó is volt :) Úgy beszéltük Tomival, hogy nekünk nem kell ilyen nagy hacacáré. Aztán szombaton délelőtt megláttam a helyszínt, amiről normális képet most nem tudok mutatni, és biztos voltam benne, hogy nekem is kell ilyen.
Az eljegyzés környékén úgy beszéltük Tomival, hogy 100 vendégnél mi megállunk, nem kell 200, mint tavaly volt. Ha 100 vendég, akkor viszont megelégszünk egy zenésszel is, nem kell a Pinka Band. Írjuk össze a vendégeket.
Eljött a szilveszter, indultunk a buliba. Borcsa mondta, hogy majd tudunk beszélni a zenekarral is. És nem mondta neki Tomi, hogy nekünk csak zenészünk lesz - furcsálltam is egy kicsit. Másnap megkérdeztem, hogy összeírták-e anyukájával a vendégeket. Igen. 140 fő csak az ő oldalukról... :) Összehoztunk egy kb. 200 fős listát :) Úgyhogy Pinka Band:

A sátor helye, a sátorfa, a ponyva, az asztalok adott, a tányérak, evőeszközök, poharak egy része is - évek óta bejáratott dolgok ezek. A poharak másik részét egy másik helyről kell kölcsönözni, valószínűleg egy üvegáru-diszkontból. Az óvodai szakácsnénik főznek majd, a menü:
húsleves marhából és tyúkból
paprikáscsirke
natúr karaj
rántott karaj
párizsi csirkemell
fasírt
rizs, krumpli
paradicsom-, káposzta-, krumplisaláta
Az éjszakai kajához már megvettük a sonkát, nagybátyám már pácolja, aztán füstöli majd. Nagyon közeleg...

Kb. ezek a dolgok azok, amik adottak egy szentpéterfai esküvőhöz.

2010. március 25., csütörtök

Kezdődik...

Közös történetünk kezdődhetett volna akár 17 éve is. Akkor nem hallgattam a szüleimre, a sors - vagy Isten? - azóta próbálja helyrehozni a hibás lépést.

A történet messzire nyúlik vissza, talán unalmas is kicsit, de úgy érzem, mindennek jelentősége van. 14 évesen el kellene dönteni, hogy mi lesz az ember, ha nagy lesz. Szüleim közgazdasági szakközépbe szerettek volna küldeni, de nem tudtam, hogy az milyen, én tanárnak készültem és gimnáziumba mentem. A tanárságról a négy év alatt lebeszéltek, gazdasági fősulira-egyetemre sajnos nem sikerült a felvételi, ezért mérlegképes könyvelőnek tanultam. A két év után a vizsgák miatt felvételizni sajnos nem tudtam volna, ezért nem túl nagy kedvvel műszaki főiskolára mentem (de gazdasági szakirányra, hogy ne legyen túl nagy a váltás). Diplomaosztó után hamarosan el tudtam helyezkedni, első munkahelyem egy bank volt, a könyvelői végzettségemnek köszönhetően. Tudtam az elején, hogy hamarosan privatizálják a bankot és a fiókunk megszűnik, de válogatni nem tudtam. Egy év után, az első körben el is küldtek néhányunkat. Sok munkalehetőség nem akadt akkor sem, de hogy ne csak "legyek" itthon, beiratkoztam egy angol nyelvtanfolyamra. Kicsit későn kaptam észbe, az első óráról és így a csoporttársak bemutatkozásáról lemaradtam. A neveket megtudtam persze, de ennél többet csak nagyon lassan. Volt egy pár a csoportban, B. és Tamás. Szép lány, kedves fiú - biztosan házasok, gondoltam, főképp, hogy a tanárnő többször is mondta, hogy ők otthon majd tudják gyakorolni a feladatokat. Titkon irigyeltem őket, az akkori kapcsolatom nem alakult túl fényesen. Közben azért kiderült, hogy "csak" testvérek, és az is, hogy abba a szakközépiskolába jártak, ahová a szüleim küldeni szerettek volna! Két hónapig jártam a csoportjukba. Nem sokkal a tanfolyam után szakítottam a párommal, majd találtam új munkahelyet, a műszaki végzettségemmel. Akkoriban indult be igazán az iwiw, a volt csoporttársakkal még emlékeztünk egymásra, bejelölgettük egymást. B-val egyszer-egyszer összefutottunk reggelente, Tominak írtam egy-két levelet, ha gondom volt a számítógéppel, ő pedig megkért, hogy teszteljem egy német szókincsfejlesztő programját - ennyi volt az összes kapcsolatom velük négy év alatt. Ezalatt új párom lett, akivel hol jól megvoltunk, hol nem, majd egy párhónapos szünet után összeköltöztünk albérletbe, hátha sikerül rendbehozni a kapcsolatunkat. Nem sikerült, egy hónap után hazaköltözött, majd két héttel később, 2008. karácsonyán volt egy csúnya veszekedésünk. Másnap kaptam egy e-mailt Tomitól, hogy rég látott wiw-en, msn-en, hol vagyok, mi történt velem. Ugyanis az albérletben hetekig nem volt internet, és milyen jó, hogy nem volt! Elkezdtünk beszélgetni Tomival mindenféléről, mintha nem is négy éve beszéltünk volna utoljára. Kiderült, hogy sokmindenről hasonlóképp gondolkodunk. Kiderült az is, hogy a húga nemsokára férjhez megy, és maga szeretné elkészíteni a meghívóit. Felajánlottam, hogy szívesen segítek. Készítettem néhány mintát, B választott is belőle, készültünk a 80 db meghívó "legyártására". Közben a beszélgetések Tomival oda vezettek, hogy elhívott egy koncertre, amire nem tudtam menni, más programom volt már arra a hétvégére. Majd elkezdtük készíteni a meghívókat, anyukájukkal buszoztam haza hozzájuk, hamar megismertem a családot. Mikor hazaértem tőlük a második meghívós délutánról, Tomi megkérdezte, hogy láttam-e a Made in Hungáriát, mert azt olvasta róla, hogy jó film, és... hát... izé... megnézhetnénk együtt. Megnéztük. Hozott nekem egy magazint és egy kalendáriumot, amit ő szerkeszt, megmutatta, úgy beszéltük, hogy majd a film után odaadja, addig az ő táskájában jobban elfér. Elfelejtettük mindketten. Elvarázsolódtunk? Talán. Annyira, hogy az első levelének első évfordulóján tartottuk az eljegyzésünket. A családnak meglepetésnek szántuk, de ő is meglepett engem, hogy írt egy verset, az utolsó két sorával kérte meg a kezemet:
"Marcsi mama, András papa, megkérdem én végre,
adják-e a drága leányt, hogy együtt érjünk révbe?"


Elkezdem ezt a blogot, sokáig szeretnék emlékezni erre az időszakra :) Le vagyok maradva három hónappal, remélem, hamarosan behozom a lemaradást... Meg kellene valami szép ruha is a blognak. De hogy mikor fogok én aludni?