2010. június 8., kedd

32

Hogy valami blog kinézete is legyen a dolognak:
Szombaton voltunk az anyakönyvvezetőnél aláírni a papírokat. Szééép hosszú nevet kell majd aláírnom az anyakönyvbe, úgy tervezem, hogy utoljára az elkövetkező hetven évben. Valamint kiderült, hogy a szüleimet nem is úgy hívják, ahogy eddig hittem, vagyis nincs második keresztnevük. Pedig nagyjából biztos voltam benne, hogy ők Margit is és László is, de a népességnyilvántartóban ezek a nevek nincsenek.
Ma megvettük az öltönyt Tominak. Én szerettem volna fehéret, mert ha a menyasszonynak lehet olyan ruhája, amit csak egyszer vesz el, akkor igazán lehetne a vőlegénynek is; de ő ebbe nem ment bele. Hát ha nem fehér, akkor barna, ebben megegyeztünk hamar, vagyis inkább nem ellenkezett :) Két hete voltunk itt, akkor épp két hét leállásra készültek és alig volt valamijük, de mondták, hogy menjünk vissza ma. Vissza is mentünk, és ahogy odaértünk az öltönyökhöz, megláttam egy csodaszép világosbarna öltönyt. Megmutatta a hölgy a tesóit, egy zöldes árnyalatút, egy sötétbarnát és egy feketét, de a világosbarna volt a nyerő. Próba, mintha ráöntötték volna. Anyu kicsit idegenkedett a világosbarnától, és megkérdezte háromszor is Tomit, hogy anyukájának nem akarja-e előbb megmutatni :) Végül akkor is ez lett. Micsoda szerencse, hogy nem választotam eddig nászpárt a tortára! Mert biztosan sötétöltönyös lenne. Ing nem volt megfelelő méretben, mellényt pedig elég csúnyácskát tudtak volna varrni. Úgyhogy inget hétvégén nézünk, mellényt (és nyakkendőt) pedig megpróbálok varratni a varrónőmmel - holnap végre megyek próbálni! Akksik töltőn, csak itthon ne hagyjuk a fényképezőgépet. Megvettük még éjfél utánra a fekete nadrágot és a bordó inget is. (Vettem magamnak is egy ruhát a tánctanfolyam záróbulijára és a minket követő esküvőre.)
Ma hazaért a papunk a kórházból, úgyhogy hétvégén talán már jegyesoktatás is lesz. Ideje lenne megrendelni a virágokat... Második adag krepp-papír és lufi OK.
Már csak egy táncóra, már csak egy lehetőség úgy gyakorolni a nyitótáncot, hogy ott van mellettünk a tanárnő, aki kijavít. El kellene vinni a fényképezőgépet és felvenni magunkat, hogy lássuk, hogy mi jó és mi nem.
Hétvégén parkettáztunk is, naggggyon jók voltunk.

Ja, és rendeltem papírokat az esküvői albumhoz.

Nincsenek megjegyzések: