Volt egy tánc

És lesz még jópár :)
KisCsillag, köszönöm az érdeklődést :) Írtam volna már, csak jön a húsvét, és készültem. Persze, ha nem követem az eseményeket, akkor milyen blog lesz ez?
Nagyon vártam már a vasárnapot, hogy négy és fél év kihagyás után újra táncos legyen a vasárnap délután. Tomi annyira nem várta, és nem lelkesedett velem, mikor örültem, hogy megyünk... A végére viszont megtetszett neki, legalábbis azt mondja, úgyhogy folytatjuk :) Leginkább az tetszett neki, hogy nem szabad itthon gyakorolni :)
Négy házasulandó pár van a csoportban, egy idősebb pár, és két lány, akinek egy másik csoportból érkezett segítség. Lehet, hogy majd tanít nekünk a tanárnő egy koreográfiát a Nászindulóra, amivel elkápráztathatjuk a násznépet. Bár én egy másik számra szerettem volna táncolni, Máté Pétertől, a címe csak egy szó, sőt. Tomi még nem találta ki, hogy ez melyik szám lehet :)
A foxtrott-tal kezdtünk, öt éve az volt a kedvencem. Annyira, hogy az első tánc nélküli vasárnap délután, amikor lefeküdtem aludni egy kicsit, azt álmodtam, hogy megyek a tanfolyamra, és a Hello, Dolly-ra táncolunk. :) Aztán angolkeringtünk egy kicsit. Hamar eltelt a másfél óra, és lassan fog eltelni a két hét a következő óráig... Június 20-án lesz vége, ez nekünk pont jó.

Bevásárlás

Megvettük volna ma a krepp-papírt a sátor díszítéséhez, de 10-kor bezárt a virágnagyker :( Úgyhogy csak a Metro-ban voltunk, műanyagpohárért, kávékeverőért, mosogatószerért, kéztörlőért, wc-papírért, és van krémszínű 33x33-as szalvétánk is. (20x20-as bordó kell még.) Vettünk még Bombit:), felvágottat, kenyeret, ezt-azt, telepakoltuk a kosarat. Kérdeztem Tomit, hogy vajon mennyit fogunk fizetni, húszezret? Szerinte többet. Ja, lehet, hogy 25E. A vége nem egészen 13ezer lett :)

Holnap pedig tánc!

Előkészületek a vőlegény szemével 1.

Megkaptam a Marcsi meghívóját és úgy illik, hogy én is néhány mondatot írjak az esküvői előkészületekről. A sátorral kezdeném. A tavalyi képek közül egyet közzéteszek. Így talán könnyebb elképzelni, hogy milyen is a péterfai sátor...

Esküvőnk helyszíne Szentpéterfa, egy 1100 fős horvát kisebbségű település közvetlenül az osztrák határ mellett. Vas megyében a péterfai esküvők mindig kuriózumnak számítottak. Több olyan ismerősöm is van, akik egy-két alkalommal már részt vettek horvát esküvőn és még a mai napig is emlegetik. A videósunknak is volt már előjegyzése július 10-re, de mivel többen dolgoznak együtt, ezért nem is volt kérdés a számára, hogy ő lesz az, aki Szentpéterfára jön.

A táncról is néhány szót ejtenék. Sajnos, én is azok közé a férfiak közé tartozom, akik hadilábon állnak a tánccal. A régi iskolai bulikon egy-két ital után azt hittem, hogy tudok táncolni, de így felnőtt fejjel belátom már, hogy akkor sem tudtam. Szóval, nem áltatom magam, de mivel nem szeretném Marcsi szép, új cipőjét tönkre tenni, ezért igyekszem megtanulni néhány olyan lépést, amivel elkerülhetem a lábbelijét. :-) Majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Marcsi kiegészítése: Ezt a képet kerestem legalább fél órán keresztül, de nem találtam. Miért nincs rajta az én dvd-men? No mindegy, itt a másik felem, ő megtalálta :)

Virág

Még mindig jut eszembe ez-az. Először sötétbordó kálából szerettem volna a csokromat, de a meghívóra nem találtam szép műkálát. Így maradt a rózsa. Most épp az ilyen macifüves csokrok tetszenek:
Nem tudom, lehetne-e a macifű alsórészhez csepp alakú csokrot... Valószínűleg nem mutat jól, mert még nem láttam olyat. Majd kiderül.

Italok

Jägereket, Bailey's-t már hozattam egy kollégámmal Németországból, mert jóval olcsóbb, mint nálunk. Mézes pálinka is lesz, apu néha elkezd nekem előadást tartani arról, hogy hogyan főzik a pálinkát. Még ha szeretném, talán érdekelne, de nem szeretem... Sörcsapot a kocsmából kapunk majd, és csak annyi hordót kell megvenni, amennyit használunk.

Frizura

Leengedve szeretném, kicsit hullámosítva. A fodrászok csavarója-sütővasa kicsire göndörít, ezért azt találtam ki, hogy pénteken hajmosás, szombaton anyu itthon berakja főzhető csavarókra (ez nagyobb, mint a fodrászé), átmegyek a szomszédba a kozmetikushoz, utána elmegyek a fodrászhoz és már csak fésülnie kell belőle valami szépet.

Zene, tánc

A faluban úgy szokás, hogy a polgári esküvőt pénteken tartják, a templomi és a lagzi van szombaton. Ráadásul a polgári esküvőn csak a legszűkebb család tud részt venni, mert olyan pici a terem. Borcsáéknál szólt a zene, de csak "bementek" a szobába. Én viszont már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy melyik zenére fogok "bevonulni". Tomi nem ellenkezett :) Gondolkodtam, hogy a szertartás alatt milyen számok szóljanak, aztán úgy döntöttem, hogy nem fogok még ebből is problémát csinálni magamnak. Úgyhogy végig egy szám fog szólni. Az instrumentális verzió 7 perc, megkértem Öcsit, hogy valami barátjával csináltasson ebből egy 20-25 perces verziót.
Ezeket nem árulom el, hátha jár erre valaki a násznépből, legalább ez legyen meglepetés :) Bár nem valószínű, hogy járna is erre valaki... :)

Tánc. Már egy éve is kértem Tomit, hogy menjünk el táncolni tanulni, de nem mentünk. Mert majd tanulunk Borcsáékkal, "magántanárnál". Nem lett belőle semmi. Ősszel sem mentünk, mert akkor Tomi elutazott rokonokat látogatni 3 hétre. Akkor január. De nem, mert a 34000 Ft-ot tudnánk másra is költeni, majd az esküvő után megyünk, ősszel. Aztán a héten olvastam Kiscsetresz naplóját, hogy járnak táncolni, és megnéztem Szatucsek Klára honlapját, hogy mikor indul legközelebb tanfolyam. Hát a hétvégén. Hm. Aztán beugrott, hogy márciusban vége lesz a gazdasági évünknek, valami kevéske 13. havi fizu is van kilátásban. Kérdeztem Tomit, nem költjük-e el így előre. Csönd, és mélyebb csönd. Aztán egy óra múlva hívott, hogy egyszer úgyis túl kell esnie rajta, legyen. De így még több értelmes is van, mint esküvő után. Így majd tudunk villogni, milyen jól táncolunk :) Úgyhogy vasárnap nekikezdünk.

Azt hiszem, utolértem magam, ezentúl valós idejű lesz a beszámolónk a készülődésről. Küldök Tominak is meghívót a bloghoz, mégiscsak az ő esküvője is lesz, hátha neki is van hozzáfűznivalója :)

Fotós, videós

A fényképészt Tomi jól ismeri már régebbről, nem nagyon volt kérdés, hogy ő fotóz majd minket. A helyszíneket még nem tudjuk.

A videóst az esküvő kiállításon találtuk. Elég rámenős volt, jóformán elénk állt, ahogy jöttünk-mentünk. De megérte, nagyon jó videót mutatott, jobbat, mint a fényképész mellett dolgozó videósok. Következő héten meg is egyeztünk. Azóta ő készíti az egyházmegye havi műsorát, ezért a jó és biztos melóért cserébe igazán jöhetnének két kamerával az eddigi egy helyett :)

Süti

Voltunk Bozsokon a cukrászdában esküvő kiállításon. Csodaszép tortákat láttunk :) Meg is találtam a kedvencemet, de képet sajnos nem tudok róla mutatni. Itt 2400 Ft/kg-ra mondták az aprósütit. Voltunk utána Sében, ahol a néni a 70 db kb.40 dekás dobozra mondott 80000 Ft-ot, az ár hasonló. Aztán a Felsőőri utcában az aprósütit 1200 Ft/kg-ért sütik, és nagyon finomakat tudnak ők is, évek óta itt rendelünk. Olcsóbb még akkor is, ha a dobozt meg kell vennünk 70 Ft/db-ért. Úgyhogy eldőlt. Hármas tortatartójuk olyan, aminek a közepén átmegy a rúd, ez az én tortámhoz nem jó. A négyes tortatartójuk eltolt, nekem ez kell. A háromemeletes torta 10000 náluk, a négy 16000, mert az alsó torta dupla méret.
A torták krémszínűek lesznek, egy részén bordó kacskaringókkal, olyasmivel, mint ami a meghívón lesz. Remélem, sikerül olyanra, mint elképzelem. Jövő héten le kellene foglalni őket is, mert júliusban szoktak szabira menni, de ha időben szóluk, akkor még tudják intézni úgy, hogy csak utánunk menjenek szabira.

A doboz fedeles lesz, nem füles, és van rajta kis ablak, nagyon helyes :) Lesz benne 40 deka süti, és akkor még marad hely két szelet tortának. Vennünk csak azt a sütit kell, amit a vendégek kapnak távozáskor, mert Péterfán az a szokás, hogy mindenki visz sütit vagy tortát, az elég az asztalokra.
A süti mellé még kapnak egy képet is rólunk a vendégek, úgy tervezem, hogy az első képeinkből kiválasztunk majd egyet, amiből délutánra már tud is nyomtatni a fotós párat. Jópárat. Készítek hozzá kis tokot, a meghívó stílusában, abba fogjuk majd beletenni.

Meghívó

A következő sarkalatos pont a meghívó volt nálam. Természetesen saját készítésű legyen!
Először is milyen színű? Tetszett nagyon a zöld-fehér színösszeállítás, de mivel a sátor belseje a fiúk hatékony közreműködésével zöld, és ha a meghívó zöld-fehér, akkor a díszítésnek is zöld-fehérnek kellene lennie, ami viszont az amúgy is zöld sátorban elveszne, ezért elvetettem az ötletet. Akkor bordó-fehér? Nem, mert Borcsáé is az volt tavaly. Akkor bordó-krém. Készítettem néhány tervet, harmadikra eljutottam odáig, hogy igazán tetszik.

A harmadik helyezett:
A második helyezett:
És a győztes:
Jobb oldalon lent lesz a "Meghívó" szó:
Jobb oldalon hődomborított minták, bal oldalon lesz egy vers.
Középen lesz a meghívó szövege. Jobb oldalon nem ez a pecsét lesz, talán már sok lenne az indákból, hanem az előző meghívókról a galamb, vagy karikagyűrű-pár, vagy két galamb hozza majd a gyűrűket.
A hátoldalon lesznek telefonszámok, e-mail-cím, és ma olvastam a weddings.hu-n egy nagyon jó ötletet, hogy az esküvőre a belépődíj egy kaparós sorsjegy - lehet, hogy el kellene lopni, és akkor egy versike is jönne ide a belépőjegyről. Már csak az a kérdés, hogy nem fogja-e azt hinni a násznép, hogy ha hozza a sorsjegyet, akkor ajándék már nem is kell...
És láttam még egy nagyon jó ötletet. A meghívó mellé mindenki kap egy papírt, amire rányomtatjuk, hogy "A ....................... család kedvenc receptje", és ezt vissza kell hozniuk egy recepttel, amit majd össze lehet kötni könyvnek.
A krémszínű papírokat már megvettem papírnagykerben, a héten jó lenne kinyomtattatni, és megvettem a rózsákat, a 40 m szalagot is. Annyit változott a terv, hogy a bordó papíron másfajta domborítás lesz, mert ez a papír nagyon vastag, és nem bírja a gépem. Közben vettem vékonyabb bordó papírt. :) A domborítósablonom pedig nagyon nem akar ideérni innen, pedig február 9-én feladták már. Remélem, a héten megjön.
Hiába a 200 vendég, meghívó csak 60 kell majd, a falubeliek nem kapnak, hozzájuk a vendéghívogató megy majd meghívni őket.

A Ruha és a kiegészítők

Munkatársam felesége varratta az esküvői ruháját, nagyon tetszett. Azóta nekem is készített néhány dolgot a varrónője, egyértelmű volt, hogy én is vele varratom a ruhát. Eljegyzés után vettem egy újságot (meg már jóval előtte is egyet :) ), nézegettem, de nem volt olyan, ami tetszett is és esetleg jól állna nekem is. Nem szerettem volna abroncsosat, az néha nagyon nemjó tud lenni. Január 9-én volt esküvő kiállítás, elmentünk körbenézni. Volt divatbemutató is, ahol igazán tetsző ruhát nem láttam, csak azt, hogy nehéz menni olyan ruhában, amiben nincs abroncs. Kaptam mindenféle szórólapot, és az egyiken megláttam A Ruhát, Maggie Sottero Mylie nevű alkotását.
Hasonló ez is, de a fájl nevében nem láttam a ruha nevét:Bátran felteszem a képeket, mert megkérdeztem Tomit, tetszik-e neki, a helyeslése nélkül nem választottam volna. Meg úgysem pont ilyen lesz. Mert az enyém lesz :)
Mutattam a varrónőnek, hogy ilyesmit szeretnék, azt mondta, hogy ez nagyon jól fog állni, mert a vékony derekamat hangsúlyozza és nem a széles csípőmet. Uszályt nem szeretnék, mert abban nem lehet táncolni, a feltűzős módszer meg nem tetszik. Lesz még hozzá egy boleró. Az anyagot megvettük kb. egy hónapja. A fátyolnak és a bolerónak csodaszép hímzett tüllt vettünk, de csak két és fél méter volt, így a szoknya és a felső rész mintás betétjére már nem futja belőle :( Majd talán tudok veretni ilyesmi csipkét. Ha végre le tudom szedni a telefonomról a képet.
A ruhát különben láttam a Mary's-ben, szegény nagyon gyűrött volt, annyira sajnáltam...
Nem tudom, jó volt-e így próba nélkül ruhát választani, de bízom a varrónőben :) Olvastam valahol, hogy egy menyasszony 100 ruhát is felpróbált - no, nekem ez tuti nem menne. Szerintem ötnél feladnám.
A menyecskeruha bordó-fehér lesz, hogy ne kelljen még egy cipőt vennem. Körbenéztem olcsóbb cipők között is, de nem volt nekem való, így ezt választottam: innen. Nagyon szép, és tudom majd később is hordani. Az egyetlen dilemma vele kapcsolatban, hogy ne cseréltessem-e le a sarkát fehérre. Mert mégiscsak az a szép. De úgysem nagyon látszik. De mégiscsak az a szép. De mi van, ha nem tudja olyan stabilan felrakni a cipész az új sarkat? Na nem mintha kételkednék a kedvenc cipészem szaktudásában, de akkor is bújkál bennem a félsz. Asszem, megkérdem tőle, mit gondol. És mennyiért gondolja, amit gondol.
Voltam a Mary's-ben cipőt is nézni, kolléganő ott vette a sajátját. (És ott rontották el a ruháját.) Először januárban, akkor azt mondta a hölgy, hogy az újak még nem érkeztek meg, majd márciusban. Mentem március19-én, sehol semmi. Kérdezem, mikor? A válasza: "Erre most mit mondjak?" Hát mit mondana, a választ a kérdésemre. De ezt magamban tartottam. Áprilist ígért. No, itt lettem biztos a rábapatyi útban.
Ékszerek... Szeretném magam készíteni. Valaha rengeteg gyöngyöt fűztem, pont az esküvőit vegyem? De milyen legyen? Azt mondják, hogy gyöngyöt nem viselhet a menyasszony, mert sírós lesz. Elmondtam ezt az aggályomat az egyik bizsusnál az eladónak, azt mondta, hogy ez érdekes dolog, mert hallotta ő ezt is, és hallott olyat is, aki kizárólag gyöngy ékszerben akart férjhez menni. Ha így, akkor eldöntöttem, hogy sima gyöngysor lesz a nyakamban, a csipke fátyol és boleró többet amúgy sem viselne el. Egy sor? Két sor? Három sor? Ez még kérdés. A fülbevaló pedig simán csak egy-egy gyöngy lesz.
És kellene még egy tatyó a ruhához. Ezt még nem is mondtam a varrónőnek, de majd a maradékokból összehoz egyet.
Vettem a ruha alá egy fűzőt, hogy a hurkácskák még csak véletlenül se látsszanak :) Mekkora szerencsém volt ezzel! Nem vékony, szinte semmi anyagból szerettem volna, hanem olyanból, ami tényleg "összetart" :) Néztem az egyik üzletben, szinte semmi anyagból 15000. Ajánlották, hogy menjek el a nagyobb üzletükbe, ott nagyobb a választék is. Mentem. Voltak a szokásos szinte semmi anyagból, volt egy kicsit vastagabból, és volt a szívem vágya. Szívem vágya ráadásul akcióban, 8000-ért, mert kifutó termék. Jaj, csak legyen a méretemben! A legtöbb 75-ös méretű volt, vagy H kosaras - mind nagyon messze tőlem. Csak egyetlenegy volt 85B-s, ez rám várt! Meg is vettem rögtön. Vettem volna feketét is, de az sajna nem volt.

Az alapok

Tomi húgának, Borcsának az esküvője egy éve volt. Rengeteg a meló egy sátras lagzival, pl. 7 órán keresztül vasaltam az asztalterítőket :) De jó is volt :) Úgy beszéltük Tomival, hogy nekünk nem kell ilyen nagy hacacáré. Aztán szombaton délelőtt megláttam a helyszínt, amiről normális képet most nem tudok mutatni, és biztos voltam benne, hogy nekem is kell ilyen.
Az eljegyzés környékén úgy beszéltük Tomival, hogy 100 vendégnél mi megállunk, nem kell 200, mint tavaly volt. Ha 100 vendég, akkor viszont megelégszünk egy zenésszel is, nem kell a Pinka Band. Írjuk össze a vendégeket.
Eljött a szilveszter, indultunk a buliba. Borcsa mondta, hogy majd tudunk beszélni a zenekarral is. És nem mondta neki Tomi, hogy nekünk csak zenészünk lesz - furcsálltam is egy kicsit. Másnap megkérdeztem, hogy összeírták-e anyukájával a vendégeket. Igen. 140 fő csak az ő oldalukról... :) Összehoztunk egy kb. 200 fős listát :) Úgyhogy Pinka Band:

A sátor helye, a sátorfa, a ponyva, az asztalok adott, a tányérak, evőeszközök, poharak egy része is - évek óta bejáratott dolgok ezek. A poharak másik részét egy másik helyről kell kölcsönözni, valószínűleg egy üvegáru-diszkontból. Az óvodai szakácsnénik főznek majd, a menü:
húsleves marhából és tyúkból
paprikáscsirke
natúr karaj
rántott karaj
párizsi csirkemell
fasírt
rizs, krumpli
paradicsom-, káposzta-, krumplisaláta
Az éjszakai kajához már megvettük a sonkát, nagybátyám már pácolja, aztán füstöli majd. Nagyon közeleg...

Kb. ezek a dolgok azok, amik adottak egy szentpéterfai esküvőhöz.

Kezdődik...

Közös történetünk kezdődhetett volna akár 17 éve is. Akkor nem hallgattam a szüleimre, a sors - vagy Isten? - azóta próbálja helyrehozni a hibás lépést.

A történet messzire nyúlik vissza, talán unalmas is kicsit, de úgy érzem, mindennek jelentősége van. 14 évesen el kellene dönteni, hogy mi lesz az ember, ha nagy lesz. Szüleim közgazdasági szakközépbe szerettek volna küldeni, de nem tudtam, hogy az milyen, én tanárnak készültem és gimnáziumba mentem. A tanárságról a négy év alatt lebeszéltek, gazdasági fősulira-egyetemre sajnos nem sikerült a felvételi, ezért mérlegképes könyvelőnek tanultam. A két év után a vizsgák miatt felvételizni sajnos nem tudtam volna, ezért nem túl nagy kedvvel műszaki főiskolára mentem (de gazdasági szakirányra, hogy ne legyen túl nagy a váltás). Diplomaosztó után hamarosan el tudtam helyezkedni, első munkahelyem egy bank volt, a könyvelői végzettségemnek köszönhetően. Tudtam az elején, hogy hamarosan privatizálják a bankot és a fiókunk megszűnik, de válogatni nem tudtam. Egy év után, az első körben el is küldtek néhányunkat. Sok munkalehetőség nem akadt akkor sem, de hogy ne csak "legyek" itthon, beiratkoztam egy angol nyelvtanfolyamra. Kicsit későn kaptam észbe, az első óráról és így a csoporttársak bemutatkozásáról lemaradtam. A neveket megtudtam persze, de ennél többet csak nagyon lassan. Volt egy pár a csoportban, B. és Tamás. Szép lány, kedves fiú - biztosan házasok, gondoltam, főképp, hogy a tanárnő többször is mondta, hogy ők otthon majd tudják gyakorolni a feladatokat. Titkon irigyeltem őket, az akkori kapcsolatom nem alakult túl fényesen. Közben azért kiderült, hogy "csak" testvérek, és az is, hogy abba a szakközépiskolába jártak, ahová a szüleim küldeni szerettek volna! Két hónapig jártam a csoportjukba. Nem sokkal a tanfolyam után szakítottam a párommal, majd találtam új munkahelyet, a műszaki végzettségemmel. Akkoriban indult be igazán az iwiw, a volt csoporttársakkal még emlékeztünk egymásra, bejelölgettük egymást. B-val egyszer-egyszer összefutottunk reggelente, Tominak írtam egy-két levelet, ha gondom volt a számítógéppel, ő pedig megkért, hogy teszteljem egy német szókincsfejlesztő programját - ennyi volt az összes kapcsolatom velük négy év alatt. Ezalatt új párom lett, akivel hol jól megvoltunk, hol nem, majd egy párhónapos szünet után összeköltöztünk albérletbe, hátha sikerül rendbehozni a kapcsolatunkat. Nem sikerült, egy hónap után hazaköltözött, majd két héttel később, 2008. karácsonyán volt egy csúnya veszekedésünk. Másnap kaptam egy e-mailt Tomitól, hogy rég látott wiw-en, msn-en, hol vagyok, mi történt velem. Ugyanis az albérletben hetekig nem volt internet, és milyen jó, hogy nem volt! Elkezdtünk beszélgetni Tomival mindenféléről, mintha nem is négy éve beszéltünk volna utoljára. Kiderült, hogy sokmindenről hasonlóképp gondolkodunk. Kiderült az is, hogy a húga nemsokára férjhez megy, és maga szeretné elkészíteni a meghívóit. Felajánlottam, hogy szívesen segítek. Készítettem néhány mintát, B választott is belőle, készültünk a 80 db meghívó "legyártására". Közben a beszélgetések Tomival oda vezettek, hogy elhívott egy koncertre, amire nem tudtam menni, más programom volt már arra a hétvégére. Majd elkezdtük készíteni a meghívókat, anyukájukkal buszoztam haza hozzájuk, hamar megismertem a családot. Mikor hazaértem tőlük a második meghívós délutánról, Tomi megkérdezte, hogy láttam-e a Made in Hungáriát, mert azt olvasta róla, hogy jó film, és... hát... izé... megnézhetnénk együtt. Megnéztük. Hozott nekem egy magazint és egy kalendáriumot, amit ő szerkeszt, megmutatta, úgy beszéltük, hogy majd a film után odaadja, addig az ő táskájában jobban elfér. Elfelejtettük mindketten. Elvarázsolódtunk? Talán. Annyira, hogy az első levelének első évfordulóján tartottuk az eljegyzésünket. A családnak meglepetésnek szántuk, de ő is meglepett engem, hogy írt egy verset, az utolsó két sorával kérte meg a kezemet:
"Marcsi mama, András papa, megkérdem én végre,
adják-e a drága leányt, hogy együtt érjünk révbe?"


Elkezdem ezt a blogot, sokáig szeretnék emlékezni erre az időszakra :) Le vagyok maradva három hónappal, remélem, hamarosan behozom a lemaradást... Meg kellene valami szép ruha is a blognak. De hogy mikor fogok én aludni?