Várakozás

Emlékszem, júliusban mennyire örültem, mikor találtam egy képeslapos kihívásos oldalt, ahol karácsonyi lapokat kellett készíteni, mert esélyt láttam arra, hogy lesz valaha karácsony és eljegyzés. :) Aztán nagy nehezen eljött december 27, és azóta is eltelt már öt hónap. Nem egészen hét hét van hátra, és valahogyan még mindig nem izgulok. A hétvégén cipőt vettünk, öltönyt néztünk, rokonoknál voltunk, és még mindig olyan távolinak tűnik az egész. Semennyire sem érzem közelebbinek, mint mondjuk két hónapja. Ha legalább már felpróbálhattam volna a ruhámat, de még nem. Remélem, azért szabni már nekiállt a varrónő. Ha legalább már lehettünk volna jegyesoktatáson, de még nem, kórházban van az atya. Késésben nem vagyunk, mert azt mondta, mikor még egészséges volt, hogy ráérünk júniusban menni hozzá. De akkor is, kellene már valami nem is tudom mi.
Az utolsó két hétben meg nem fogok tudni enni, annyira görcsben lesz majd a gyomrom.